朗聲四起

omiki takaeaea menanae, takaeaea avongo’o kapa-’ila’ilape akanakanae. makamaidhinga menanae televe ’ina avongo’o, mokela mene ki’otoomona akanakanae. kapa-idhiidhiidhi ’ina avongo’o mia ’ina, “ olrongai lo moali ’angato ’ila’ilape. ” mani olrahalre ’aangato, apacengecengele, tapi’aaeni kicengele akanakanae, ho’eve madhe’enge ivoko-ni, kamaamai katakadhaladhalamae valrovalro takelesai.

avongo’o acengelenine valrovalro takelesai takapa ’ape’apece iki kalrapocoitakelesai, ave’eve’eni, toomao ’initato’iidheme maava’i kane. paa-- mia, tolromaine maava’i kane. dhona acengeleni avongo’o, mani kalavahine valrovalro takelesai, mani iine ’ina valrovalro takelesai “ dholroka’iae voa’i ana lrihilae’o totakelesai? ” nidholrolrao to’ahaki kalrapoco malra akanakanae, nao kipa’aeheemaenga lo vilrilaenga.

kipa’aehemae? “ valrovalro takelesai totila’a mia ’ina, mokelangai maongo, amo lriho’omo’o tai’aeni. ” avalrilongadha koli’i, mani kadhalremedhemenga tevelengae, mani okavolenga tahio. nao pakataotodho’onga aiani avongo’o, valrovalro takelesai topatiilai mahikoco. matahea malra kalrapocodha kone poa vahangedha, mani ’oadheenga pokavole mani ’aelaanga poa pi’a kalrapoco, lroalralrame, malimo’ine macani tacengelaeni avongo’o.

mokela akalehedha, valrovalro takelesai ila i’adha dhidhapedha, kapa-’itovolridhe dhona avongo’o, “ kani apokoa’o visahe kalrapoco mani ’aelaanga poa pi’a kalrapoco? ” valrovalro takelesai mani ia ’ina, “ olo kialrali kone poa vahangeli ana takaodhonga acilai kalrapoco, amo ka lrakilraakipingakai ka ana kalrapoco, lo ’akadho’a menanae dhoolrongakai ka lrokipi ta’inipalapalai ’ekai. ” mokalangadha dhona menanae, amo ’oilraaengalrao. mani ia ’ina avongo’o, “ kama-’adhidhapaeka’o pamenanae lo mamoongoni, ovisahe kalrapoco mani poanga tiono, kilaaka-ii’adha? ” mani tengetengelre o’i valrovalro takelesai mia ’ina, “ ta’asamo’o lriho’o okaoodho ta’oale mahovikai mani ’amaamaeli ianga. okaoodho takacakeakena kone kodhali, oonai lo poke’ecengaeta, omikimite. ”

有一天的午後，小螞蟻在地上找食物。小螞蟻已經餓了好幾天，仍然沒找到食物。小螞蟻：「不如到樹上找看看！」爬到樹上張望著，依然沒有發現食物，卻巧遇蜘蛛姑娘。

小螞蟻看到蜘蛛姑娘躺在蜘蛛網上，風一吹，食物就會自動送上門來。「啪！一聲」，又是一隻不請自來的傢伙。小螞蟻看到這個景象，不禁羨慕著。「可不可以把吐絲和織網的本領教給我？這樣我可以用網來獲取食物，以後一勞永逸。」「一勞永逸？」蜘蛛姑娘驚訝的說：「到了晚上，你會明瞭一切。」

天空換上黑衣，星星在黑衣上呈現出來。小螞蟻正打瞌睡時，蜘蛛姑娘卻忙碌起來，把絲一根根吃進肚子裡；又重新把絲從腹部吐出來，又不停地織網。

天亮，蜘蛛姑娘才停下手邊的工作。小螞蟻：「為什麼把網拆了又重新織？」蜘蛛姑娘：「如果不把已經失去水分的網絲吃進肚子裡面，那麼網子就會失去彈性和黏性，第二天就無法黏住飛蟲，我可要餓肚子！」小螞蟻：「難道你每天都在夜晚工作，拆了網又織，從不間斷？」蜘蛛姑娘點點頭：「沒有什麼辦法可以一勞永逸！天下沒有白吃的午餐，一分耕耘，一分收穫。」